Készülnek néha dolgok, amik az átlagosnál hosszabb sztorival bírnak... Ennek a darabnak itt jónéhány éves előélete van.
Amikor kezembe vettem a drótot, eszembe jutott, hogy nem az első próbálkozásom ezzel az alapanyaggal. Barkácsolós gyerek voltam, mindig rájártam apukám készleteire. Egyszer kaptam tőle egy köteg vékony rézdrótot, talán valami kiszuperált trafó lehetett. Tisztában volt egyszem lánya gyűjtögetős hajlamával, gondolta, nekem még jó lesz valamire. Akkoriban próbálkoztam is vele, egy-két dolog el is készült, de nem voltak túl emlékezetes alkotások. Hamar vissza is tértem a gyöngyfűzéshez, épp azt a korszakomat éltem.
Nagyjából azóta őrizgetem ezeket a kék gyöngyöket is. Egy lánytól kaptam őket, akivel sokat utaztunk együtt. Ő nem tudta felhasználni, de sokáig én se tudtam mit kezdeni velük. Az elmúlt kb 12 évet egy fekete cipősdobozban töltötték. Amikor nemrég vettem egy adag drótot, hogy kipróbáljam, mit lehet belőle készíteni, egyértelmű volt, hogy ezeket a gyöngyöket felhasználom hozzá. A tekergetős minta adta magát, de egyébként egyáltalán nem ilyet terveztem. De van az úgy, hogy a forma egészen mást kíván, mint ami az ember fejében megszületett. Ilyenkor jobb nem ellenkezni :) És az az igazság, hogy jobban is tetszik, mint amit eredetileg terveztem.
Hosszú történet ez egy ilyen kis tárgynak, mint ez a fülbevaló. De ez az év úgy látszik, arról szól, hogy régóta őrizgetett tárgyak nyerik el végleges funkciójukat. Ezek a napok pedig az emlékezésről, úgyhogy legyen ez az én gyertyagyújtásom.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése